2015. február 28., szombat

Lindsey, vagy Lilly-Rose, avagy a második forduló

Kedves olvasók! szeretném még egyszer még egyszer megköszönni a 10.000 oldalmegtekintést. Olyan boldog vagyok, ahogy odapillantok a számlálómra! ^.^ Köszönöm a kedves szavaitokat a kommentekben, nagyon sokat segítenek.
A történetben felhasznált 3. képet, mely Joannát ábrázolja, köszönöm Simon Beatrix ismerősömnek, ugyanis Ő színezte át nekem! ^.^
Jó olvasást! :)

XxXxX 

Az, hogy kisírhattam magam Castiel vállán és megbocsájthattam neki, nagyon sokat segített. Hamarosan újra kivirultam, és már nem foglalkoztam többé Deboráhval, mondjuk Ő se velem. Szép lassan mindenki megbocsájtott, úgy ahogy legalábbis, mert annyi időt nem töltöttünk együtt, de legalább már beszélgettünk újra. A Castieles csók feledésbe merült, nem alakult ki köztünk úgy semmi. Nem meséltem erről senkinek, csak Kennek. Persze, Ő rögtön jött a szokásos, "csak nehogy átvágjon" dumával, de valamennyire megnyugtattam, hogy biztos nem így lesz. Mindemellett készültünk a dalverseny második fordulójára is. A garázst kipakoltuk, amennyire lehetett és berendeztük, hogy a csajokkal tudjunk próbálni. Keresztanya és keresztapa nagyon segítőkészek voltak, tudták, hogy milyen fontos nekem ez a verseny. A lányokkal nagyon közel kerültünk egymáshoz és olyan szinten megnőtt az önbizalmunk, hogy biztosak voltunk benne, benne leszünk a legjobb háromban. És ahogy telt az idő, elérkeztünk a verseny napjáig...

2014.12.03.
Városi előadóközpont

Idegesen tartogattam a kezemben a papírom, amin a dalszöveg volt. Igyekeztem minél többször elolvasni, hogy el ne felejtsem, mert hát, eléggé izgultam. A második fordulóba már egész jó előadók kerültek, legalábbis én ezt szűrtem le. Persze sokat segítette az is, hogy Nathaniel, Lysander, Armin és Alexy eljöttek nekünk szurkolni. Azonban a vörös távol maradt... de igazából, nem is érdekelt, hogy mit csinál.

- Jobbak vannak, mint gondoltam... - sóhajtott Yasmin, miután az egyik banda levonult a színpadról.
Mi egy kis teremben voltunk a színpad mögött. Hatosával osztották el a bandákat, és szerencsénkre Deborah nem velünk került egy helyiségbe. Na, de térjünk vissza! A szoba kicsi volt, bár hatan elfértünk benne. Szürke falak és padló lehangoló volt, sehol egy ablak, csak a hangszigetelt falak, illetve a lámpa, ami néha meg-meg villant, utalva, hogy hamarosan kiég. A falra még egy TV-t szereltek, ahol láthattuk, hogy mi folyik kint, kinek milyen az előadása, illetve mit mond a zsűri. Ha közülünk kellett egy bandának kimennie, mindig időben szóltak nekünk. Pedig volt lista, csak hát, nem mindenki nézte a nagy izgalomban. Én is csak magunkat és Deboráhékat tudtam. A sátán huszadikként lépett a színpadra, míg mi harminckettedikek voltunk.
- Sokkal jobbak lesztek, mint a többiek! - jelentette ki egyszer Lysander, miközben Jennalie kezét szorongatta, aki majdnem elájult.
- Én nem is a fellépéstől félek, inkább a zsűritől... - sóhajtott Mirsy. - Annyira kemények... főleg Spencer.
- Mit vártál Mirsy, egy híres menedzser, nem fog valami szép kritikával jutalmazni minket - morgolódott Yasmin és még közelebb bújt Arminhoz.
- Azért lehetne kedvesebb is - motyogta Ivelisse és Nathanielre pillantott, aki helyeslően bólogatott.
- Én kíváncsi vagyok, hogy a sárkánynak milyen kritikát ad - mutattam Deboráhra, aki ekkor lépett színpadra.
A barna hosszú ideig nyalifalizott a zsűrinek, mire végre rákezdett a dalra. Egyszerűen rémes volt... legalábbis a szövege, de a hangja maga... na az nem volt semmi!

Megcsókoltam egy lányt,
És tetszett,
Cseresznyés szájfényének
Az íze,

Megcsókoltam egy lányt,
Csak ki kellett próbálnom,
Remélem, a barátom
Nem zavarja majd.

- Csak én nézem ki belőle, hogy tényleg megcsókolt egy lányt? - szólalt meg hirtelen Yasmin.
- Nem vagy egyedül, én is - szólalt meg Mirsy.
Erre csak elmosolyodtam, majd visszapillantottam a kijelzőre. Deborah annyira tökéletes volt. Ne nézzetek hülyének, de ez az igazság! Annyira otthonosan mozgott a színpadon, olyan tiszta hanggal énekelt, hogy minden önbizalmam elszállt. A szemem sarkából láttam, hogy a lányoknak is. De nem tudtam mit tenni. Sajnos a kígyó tehetséges volt.
- Nem voltál semmi kis anyám! - szólalt meg a kövérkés bácsi. - Ez aztán dal volt a javából!
- Köszönöm - vigyorgott Deborah Collgate mosollyal.
- Én erkölcstelennek mondanám. Ez valahol sértés a leszbikusokra nézve! - szólalt meg a hölgy, igencsak flegmán.
- Ugyan már Matilda, ez egy jó szám volt, amit jól adtak elő! - csapott az asztalára a molett férfi. - Nem a szöveg a lényeg, bár az is jó volt, hanem, hogy szívét, lelkét beleadta az egészbe!
- A hangja valóban csodás, de maga a szöveg nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Spencer, te mit gondolsz? - fordult a hölgy a fekete hajú felé.
- Az az igazság, hogy egyikőtökkel sem tudok egyet érteni - húzta ki magát a férfi. - Kicsi csillag, neked hatalmas tehetséged van, nagyon ügyesen mozogsz a színpadon, de mégis, annyira túljátszol néhány részt. Ahol elég lenne egy egyszerű lépés, úgy riszálod ott magad, mint Miley Cyrus a VMA-n, ahol meg ezt tehetnéd, ott olyan mozdulatokat találsz ki, hogy előbb jut eszembe róla egy döglődő állat, mint tánclépés. Azt javaslom, hogy keress valakit, aki normális koreográfiát csinál neked, mert, amit te leművelsz, az nem az! Emellett, a dobosod és gitárosod, annyira a színpad végén van, hogy szemüvegben alig látom őket. Ha valami különleges táncod lenne, azt mondanám, oké, érthető, de ha csak a színpad közepén riszálod a segged, akkor minek rakod Őket oda? Ha nem akarod előrébb hozni őket, legalább valamivel emeld ki, hogy ott vannak! Egyben javaslom, ne állj ennyire a színpad szélére. Én elhiszem, hogy azt akarod, hogy mindenki jól lásson, de az előadás felénél azt hittem berucskázol a közönség soraiba. Amikor meg elkezdtél Headbang-elni, azt hittem megfejelem az asztalt. Szívecském, te popot énekelsz, ahhoz pedig semmi köze a Headbangnek! Hát ne keverjük már a szezont a fazonnal! A hangoddal nincs semmi baj, jó ahogy van, bár néha annyira beleüvöltöttél a mikrofonba, hogy azt hittem kiszakad a dobhártyám. A szöveg meg: Megcsókoltam egy lányt... Meg kell mondja, érdekes a szöveg. Nem rossz, csak tőled mást vártam. Ez olyan, mintha leszbinek vallanád magad, ezzel pedig sok pasi szívét töröd össze. Énekelj valami értelmesebbet, kit érdekel, hogy kit csókoltál meg, én sem írtam meg, kit fektettem meg múlt éjjel, és adtam elő. Végül pedig, ahogy eljöttél ide. Én elhiszem, hogy jól akarsz kinézni, de minek kell kitenned a fél csecsed? Tizenhat éves vagy, ha jól tudom... azért nem kéne. Még elég kicsik azok a labdácskák, várj még dinnye lesz, na akkor majd lesz mit mutogatni, de így... a férfiak kiábrándulnak, mert egy deszkán több fogni való van! Ha pedig nagyobbnak akarod mutatni a melleid, akkor tömd ki inkább a melltartód, ne egy mérettel kisebb ruhát húzz. Esküszöm, vártam mikor reccsen ketté a toppod! Összességében nem voltál rossz, de lehettél volna jobb is. De ha legközelebb is ilyen leszel, esküszöm felmegyek a színpadra és lerugdoslak onnan! Hát mutasd már meg a tehetséged, ne pedig azt, hogy hogy tudsz vergődni, mint a partra vetett hal. Na eredjé' a pihenőbe, most megharagudtam rád! - zárta le végül a mondandóját.
Deborah ezután csak bólintott, még egyszer meghajolt, majd lement a színpadról. A közönség röhögött, mi viszont a lányokkal, csak jobban elsápadtunk, Jennalie meg elájult.
- Lilly-Rose, nem akarok fellépni! - nyelt egyet Ivelisse.
Láttam, ahogy Nathaniel átkarolja és próbálja nyugtatni.
- Nyugi csajok, mi jók leszünk! - nyugtattam őket, de éreztem, hogy én is mindjárt elájulok.
Hogy lehet ilyen kritikát mondani? Istenemre esküszöm, addig sem voltam valami nyugodt, de onnantól már egyáltalán nem akartam énekelni. Spencer gyilkos... önbizalom gyilkos...

XxXxX

A bandák gyorsan haladtak, Spencer pedig nem kímélt senkit. Olyan kritikák születtek, hogy Jennalie épphogy felkelt, vissza is ájult. Mire odajutottunk, hogy mi következünk, már kezünk-lábunk remegett, mint a kocsonya.
- Blue Lemonade! - nyitott be egy hölgy. - Készüljenek!
- Menj csak Lilly-Rose, mi majd itt megvárunk... - szólalt meg Mirsy mosolyogva.
- Köszi, de nektek is jönni kell - vigyorogtam vissza.
Ezután elindultam. Minél közelebb értem a színpadhoz, a szívem annál hevesebben vert. Vártam, mikor szakítja át a mellkasom és esik a földre, vagy épp mikor visz el a röpke infarktus. Lassú léptekkel haladtunk, majd amikor megérkeztünk a színpad mögötti részhez, akkor megálltunk. Előttünk még volt egy banda, az előttük lévő bandát pedig akkor zsűrizték. Idegesen álltam ott, és próbáltam higgadt maradni.
- Csak nem a Blue Lemonade?
Oldalra kaptam a fejem, és egy hatfős lánybanda állt mellettem. A hang egy kisminkelt, vörös hajú lánytól származott, és amikor beszélt, olyan volt, mintha héliumot szívott volna. Ezután pedig felvontam a szemöldököm, ugyanis úgy kellett megjelenni, hogy akármilyen ruha van rajtad, rajta kell lennie a banda nevének. Nekem egy világoskék pólóm volt, amire jó nagy betűkkel fel volt írva, hogy "Blue Lemonade". De, hogy minek kérdezett rá, ha látta?
- De igen - feleltem végül. - Ti pedig ha jól látom, akkor a "Girls on Fire".
- Pontosan, a jövőbeli győztesek! - vigyorgott szélesen és megigazította a haját.
- Nem vagytok egy picit szerények? - dőltem neki a falna.
- Ne izélj már, csak mert értesz valamennyit az énekléshez. Mi voltunk a kedvencei a zsűrinek az elődöntőben, szóval csak jók lehetünk! - vigyorgott.
- Őőő... aha... - néztem furán a barna szeműre.
Az egész banda egyformába öltözött. Mindnyájuknak vörös felsője volt, egy narancssárga övvel, melyen a nevük volt, illetve egy fekete miniszoknya. A megvető tekintetet mindnyájuktól megkaptuk, és hát, nem mondanám kellemesnek.
- Ha már ilyen nagyra tartod magad, mond a neved is! - lépett előrébb Mirsy.
- Engem nem ismerni szégyen - vihogott a héliumhangú. - De a nevem amúgy Joanna Hanna Milton. Jól jegyezd meg, mert amint megnyertem a verseny, sokat hallod majd!
- Hogy oda ne rohanjak... - tette keresztbe a kezeit Mirsy.
- Lányok! - léptem közéjük.
- Ó, már tudom honnan vagy ismerős! - csapta össze a tenyerét Joanna. - Te vagy Mirella húga. Üzenem neki, hogy Jacob nagyon jó és kedves férfi és imádom!
- Te kis... - indult volna meg Mirsy, mire én lefogtam.
- Csevegnék még tovább, de sajnos mennem kell, vár a zsűri! Pá' parasztok!
A lányok mind felmorogtak, de tartották a fapofát. Amint a banda eltűnt, azonnal Mirsy felé fordultam.
- Mi volt ez? - néztem rá teljesen ledöbbenve.
- Ezzel a Joanna nevű csajjal csalta meg a nővéremet a barátja! Egy vadparaszt... összetörte Miri szívét... - mérgelődött.
- Akkor mi meg most legyőzzük a dalversenyben. Mit szólsz? - tettem szöszi barátnőm vállára a kezem.
- Rendben - bólintott.
Ezután a színpad felé fordultunk. A barna szemű már neki látott az éneklésnek. A dallal nem volt baj, valóban gyönyörű hangja volt, de a koreográfia... hát Deborah hozzá képest semmi nem volt!

Ez a lány tűzben ég,
Ez a lány tűzben ég,
A tűzön jár,
Ez a lány tűzben ég!

Tátott szájjal néztem, ahogy Joanna riszálja magát és ahogy ugrál. Pedig elég lassú dalt énekelt. Amikor a produkciónak vége lett, mindenki tapsolt, de láttam, hogy mindenkit sokkolt, amit látott. Ezután a zsűrire fókuszált a kamera, akik szintén megdöbbentek. Először a pocakos férfi szólalt meg.
- Hu... ez nem volt semmi... nem is tudok mit mondani... - dörzsölte a tarkóját. - Matilda?
- Hasonlóan érzek - felelte a nő. - Spencer?
- Én viszont tudok rá mit mondani! - húzta ki magát a fekete hajú, majd felvette a szemüvegét. - Gyermekim, én megdicsértelek titeket a selejtezőben, de ami itt fogadott, arra legvadabb álmaimban sem számítottam. Hú, hát nem volt semmi... de nem jó értelemben! Ez a produkció olyan borzalmas volt, hogy dilemmába kerültem, hogy egy vagy két nemet mondjak rá. Aranybogár, miért kellett ezzel idejönnöd? Ráadásul ilyen ruhában... ha hatszor nem láttam a segged egy-egy forgásnál, illetve a szívecskés tangád, akkor egyszer sem. Hogy utána kivillant-e, nem tudom, levettem a szemüvegem. Ez nekem már sok... nagyon sok emberrel dolgoztam már együtt, de ennyire kihívóan senki nem öltözött... ki is vágtam volna azonnal. Egyetlen egy alkalom volt, amikor nem tiltottam meg: Klip forgatás. De ez itt... élő adásban... másfél liter vodka után is rettenet. Tudjátok, én tízes skálán értékelek mindenkit. A nyolcasig jó a dolog. Ötösig, még elmegy, a négyes már idegesít. Titeket egy hármasra értékellek, vagyis anyám nyugodtan nézhet benneteket. El sem hiszem, hogy megdicsértelek titeket... többé nem követem el ezt a hibát, mert ilyen jön össze mint Ti! Bassza meg, a helyetekben szégyellném magam, hogy így mutatkoztok. Az egyetlen, amibe nem tudok beleszólni, az a hangod. Ez az egyetlen, amit élvezni lehetett a produkcióba. Ha esetleg most tovább jutsz, valami véletlen folyamán, akkor nem szeretnék még egy ilyet meglátni, mert esküszöm kitiltatlak! Tizenhat/tizenhét évesen nem így kéne viselkedni. Na, menjetek a pihenőbe és gondolkodjatok el!
- Maga egy nagy paraszt! - szólt bele a mikrofonba Joanna.
- Nem a személyiségem miatt kell szeretni... - vont vállat Spencer.
Ezután a lányok elhagyták a színpadot. Kicsit mérges voltam, mert a lányok igencsak felbosszantották a zsűrit, reméltem azért minket értékelnek majd. Elvégre, mindnyájunkon hosszú farmer, keveset mutató, testhezálló kék póló és normális cipő volt. Ezután vártuk a jelet, ami egy intés volt, és felmentünk a színpadra. A közönség már megtapsolt minket, ahogy meglátott, mi pedig mosolyogva integettünk nekik. A közönség soraiban azonnal kereszt szüleim kezdtem keresni, akiket hamar megtaláltam. Ezután megláttam Lysandert, Armint, Nathanielt és legnagyobb döbbenetemre, még Castiel is a nézők soraiban ült. Ezután pillantottam csak a zsűrire.
- Á, a Blue Lemonade, akiket még megdicsértem. Egy plusz pont tőlem, mert normálisan felöltöztetek! - mutatott ránk Spencer, mire sokan felröhögtek. - Remélem a koreográfiátok is jó lesz.
Erre csak bólintottam, majd mind beültünk a hangszerünk mögé. Még egy mély levegőt vettem, majd felemeltem a hüvelyk ujjam, hogy mehet a zene. Amint pedig a lányok elkezdtek zenélni, én lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a képet, amire a dalt írtam. Azután pedig, énekelni kezdtem.

Mikor még csak
Egy kicsi lány voltam,
Anyukám mindig az ágyba küldött
S olvasott nekem mesét.

Mindig egy bajba került
Hercegnőről szólt,
S arról, hogy a srác hogyan
Menti meg, s boldogan
Végződik a történet.

Én csak feküdtem az ágyban,
És azon gondolkodtam
Ki is akarok lenni.
Aztán egy nap rájöttem,
A tündérmesebeli élet,
Nem nekem való.

Nem akarok olyan lenni,
Mint Hamupipőke,
Egész nap egy sötét,
Öreg pincében ülni,
S várni valakit, aki majd felszabadít!

 Nem akarok olyan lenni,
Aki csak arra vár,
Hogy jöjjön a jóképű herceg,
S megmentse!

Túl fogom élni!
Anélkül, hogy bárki is
Mellettem állna,
Nem fogok senkitől se függeni,
Én inkább megmentem magam!

Egy nap, majd találok valakit,
Aki akarja szívem, lelkem és eszem,
Aki nem fél kimutatni, 
Hogy szeret engem.

Valaki, aki megfogja érteni,
Én úgy vagyok boldog,
Ahogy vagyok.
Nincs szükségem senkire,
Hogy vigyázzon rám!

Annyira ott leszek mellette,
Amennyire csak Ő mellettem,
Mikor elhitetem magammal,
Hogy alkalmazkodunk egymáshoz.

Nem akarok olyan lenni,
Mint Hamupipőke,
Egész nap egy sötét,
Öreg pincében ülni,
S várni valakit, aki majd felszabadít!

 Nem akarok olyan lenni,
Aki csak arra vár,
Hogy jöjjön a jóképű herceg,
S megmentse!

Túl fogom élni!
Anélkül, hogy bárki is
Mellettem állna,
Nem fogok senkitől se függeni,
Én inkább megmentem magam!

Meg tudom ölni, a saját sárkányaimat,
Megtudom álmodni, a saját álmaimat,
A lovagom a fénylő páncélban,
Én magam vagyok,
Tehát felszabadítom magam!

Nem akarok olyan lenni,
Mint Hamupipőke,
Egész nap egy sötét,
Öreg pincében ülni,
S várni valakit, aki majd felszabadít!

Nem akarok olyan lenni,
Aki csak arra vár,
Hogy jöjjön a jóképű herceg,
S megmentse!

Túl fogom élni!
Anélkül, hogy bárki is
Mellettem állna!

Nem akarok olyan lenni,
Mint Hamupipőke,
Egész nap egy sötét,
Öreg pincében ülni,
S várni valakit, aki majd felszabadít!

Nem akarok olyan lenni,
Aki csak arra vár,
Hogy jöjjön a jóképű herceg,
S megmentse!

Túl fogom élni!
Anélkül, hogy bárki is
Mellettem állna,
Nem fogok senkitől se függeni,
Én inkább megmentem magam!

Nem akarok olyan lenni,
Mint Hamupipőke,
Egész nap egy sötét,
Öreg pincében ülni,
S várni valakit, aki majd felszabadít!

Nem akarok olyan lenni,
Aki csak arra vár,
Hogy jöjjön a jóképű herceg,
S megmentse!

Túl fogom élni!
Anélkül, hogy bárki is
Mellettem állna,
Nem fogok senkitől se függeni,
Én inkább megmentem magam!

A dal végén mindenki tapsolt és fütyült, sokan ismét felálltak és úgy tapsoltak. Mi a lányokkal előrébb léptünk és meghajoltunk. Valahol megkönnyebbültem, amikor láttam a pocakos bácsit és a nőt mosolyogni, de megijedtem Spencer fapofáján. Igyekeztem nem kimutatni a dolgot. Miután a közönség lecsillapodott, azonnal megszólalt a kopaszkás férfi.
- Ejha lányok, én már a múltkor is megvoltam veletek elégedve, és most is! - bólogatott elismerően. - Ügyesek vagytok, én csak ezt tudom mondai.
- A bandátok nagyon jól összekovácsolt - vette át a szót a nő. - Értetek a zenéléshez és ez látszik rajtatok. Emellett visszafogottak vagytok, ami valahol jó, valahol ne. Lilly-Rose, szerintem mozogj egy kicsit, ne csak állj a mikrofon előtt.
- Rendben - bólintottam, majd Spencer felé pillantottam.
- Végre egy banda, akiket megdicsértem, és nem csináltak hülyeséget! - kiáltott az ég felé, amire sokan felkacagtak. - Szívem csücske, hát mit csináltak veled a fiúk, hogy ennyire nem kérsz belőlük? Gondolom ez történt és ezért íródott olyanra a dal, amilyenre. Minden esetre, én hálás vagyok a férfinak, aki ezt tette, mert egy nagyon jó dal született miatta. Marha tehetséges vagy, a hangod olyan tiszta, hogy nem is tudok rá mit mondani! Annak idején Lindsey Murdok volt az, akit mindenki ilyen tiszta hanggal emlegetett. Nagyon hasonlítasz rá Lilly-Rose, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kép, melyet egyik nézőnk szerkesztett, míg te énekeltél.
Mire felkaptam a fejem, a mögöttünk lévő kivetítőn a kép volt. Anyám tizenhat éves, és az én, akkori arcom. Sosem tűnt fel, hogy valóban, mennyire hasonlítunk. Hosszasan bámultam a kijelzőt, felismertem a jelenetet, hogy mikor készült. Akkor, amikor apám először és igazán megbántotta, igaz, akkor még nem jártak.
- Nahát, nahát, hamarosan lesz valaki, aki helyettesíti a néha Lindseyt? - szólalt meg a nő mögülem.
- Nem... - fordultam meg. - Én sosem leszek olyan, mint Lindsey Murdok...
- Ez így igaz Lilly-Rose - szólalt meg Spencer. - Te jobb leszel nála!
Ahogy meghallottam, a gyomrom görcsbe állt. Anyám is ugyanezt mondta nekem anno. Akkor talán mégsem lennék akkora szerencsétlen, mint én azt gondoltam?
- Köszönöm... - szólaltam meg halkan.
- Valóban nagy a hasonlóság köztetek - vette át a szót a pocakos bácsi. - Ki tudja mit hoz még a jövő, de szerintem leszel olyan híres, akár Lindsey.
- Köszönöm - mosolyogtam. - De a többiek nélkül nem menne - mutattam a lányokra.
- Valóban, Ők is eléggé ügyesek. Persze van még hova fejlődnötök, de hamarosan együtt olyanok lesztek, hogy nem lesz, aki ne ismerné a neveteket - szólalt meg ismét a nő. - Blue Lemonade, csak így tovább!
Kicsit úgy éreztem, ezek a jó kritikák csak nekem szóltak. Nem értettem, annyira nagy szám nem voltam, a lányok ügyesebbek, de ezt a zsűri nem értékelte. Nem kicsit fájt. Indulhattam volna bárkivel, ha a zsűri csak engem néz, nincs értelme az egésznek. Bár, ha a jó oldalát nézzük, segítettem, hogy előrébb kerüljünk és nagyobb eséllyel tovább jussunk.

XxXxX

A szavazás lassú volt, mi pedig izgultunk. Mind bent ültünk a pihenőbe és a kísérők bejöttek hozzánk, hogy nyugtassanak. Agatha néni és Ben bácsi nagy segítségemre voltak, de leginkább a vöröskén lepődtem meg, aki szintén bejött. Elmondta, hogy kíváncsi volt, mit is adok elő, ami valahol jól esett, valahol meg... hát a dalt róla írtam. Bocsi Castiel.
- Jól megvárakoztatnak titeket... - pillantott órájára Castiel.
- A múltkori is nagyjából ilyen sokáig tartott - sóhajtottam.
- Ja. Kijössz bagózni? A teraszon állítólag lehet - húzott elő egy cigit a zsebéből.
- Nem lehet, itt vannak kereszt szüleim - biccentettem feléjük a fejem, ugyanis Ők Mirsy szüleivel beszélgettek.
- Na, öt perc alatt megvagyunk, majd azt mondjuk lementünk a büfébe, vagy valami. Gyere már LiRo - nézett rám bociszemekkel.
Erre csak sóhajtottam, majd odaszóltam keresztanyámnak, hogy mindjárt visszajövök. Ezután Castiel társaságában kimentem a teraszra, ahol mások már szívták a napi nikotinadagjukat. Castiel is elővett egy szálat és rágyújtott, majd rám nézett.
- Te nem cigizel? - fújta ki a füstöt.
- Keresztapa elkobozta az összes cigim, fogalmam nincs hol találok egyet is. Szóval nem, nem cigizek - dőltem a korlátra.
- Ej, ti lányok, mennyi baj van veletek - ingatta a fejét, miközben a kezembe nyomott egy cigit.
- Köszi - vettem el tőle.
Ezután a cigim neki tettem az övének, és úgy gyújtottam meg. Nem fogyasztom az értékes gyújtót, ha nem muszáj. Ezután mindketten szívni kezdtük és bámultuk a csillagokat.
- Valóban olyan voltam, mint Lindsey Murdok? - törtem meg a csöndet.
- Nem tudom, annyira nem ismertem - vont vállat a vörös.
- Értem - feleltem és a fénylő csillagot kezdtem keresni.
- Azt viszont tudom, hogy ti voltatok a legjobbak - borzolta össze a hajam.
- Na! Cas, ne már! - másztam ki a keze alól, Ő pedig csak vihogott.
Kicsit sikerült jobb kedvre derítenie, és meg is nyugtatott. Ezután visszaálltam mellé, és mosolyogva pillantottam fel rá.
- Mit nézel deszka? - fújta az arcomba a füstöt.
- Kösz - köhögtem. - Amúgy csak megakartam köszönni. A társaságodban mindig jobban érzem magam.
- Ó, elfogok pirulni! - vihogott.
- Miért baszod el mindig a drámai pillanatot? - kérdeztem miközben elkezdtem bökdösni az oldalát.
- Miért kell mindig csikizned? - nyafogott és arrébb lépett.
- Olyan vicces vagy olyankor - vettem fel egy Collgate mosolyt.
- Csak egyszer visszaadjam - lépett vissza mellém.
Ezután csak mosolyogtunk és tovább bámultuk az eget. Mivel már javában december volt, a szél is hideg volt, én engem pedig kirázott a hideg. Elnyomta a cigim, a csikket meg eldobtam, majd elindultam befelé.
- De kis fázós vagy - jelent meg hirtelen mellettem a vörös.
- Kíváncsi vagyok, te mennyire vacognál, ha csak egy póló lenne rajtad - léptem be a melegre.
- Ha szólsz, odaadom a dzsekim - mosolygott rám.
- Hogyne, aztán te kapj tüdőgyulladást! Nem, nem engedem - ingattam a fejem.
A vörössel az előtéren át haladtunk, amikor megláttam Joannát, amint minket figyel. Nem tetszett a gúnyos nézése. Egy zöld puffon ült keresztbe tett lábakkal, mutogatva formás combját.
- Véletlenül lehet kizárnak Lila Rózsa - szólt oda, amikor mellé értem.
- Lilly-Rose! - javítottam ki, olyan higgadtan, amennyire csak lehetett.
- Mindegy - intett le.
- Miért tiltanának ki? - biccentettem oldalra a fejem.
- Mert a versenyzőknek nem szabad cigizni - emelt fel egy képet, amin rajta vagyok Castiellel és bagózom. Kezdtem unni a sok bagós képet.
- Ha LiRot kizárják, akkor téged is - lépett közelebb a vörös.
- Miért is? - kérdezett rá flegmán.
- Mert az előadóközpont környékén tilos fényképezni - vigyorgott Cas.
Erre Joanna csak habogni kezdett, barna szeme szikrázott, vörös haja pedig szinte égnek állt, majd összetépte a képet és elment.
- Köszi Castiel - mosolyogtam a vörösre.
- Ugyan! Nehogy már emiatt a liba miatt dobjanak ki téged. Meg amúgy is, jó az ilyen ökrökkel pimaszkodni.
Erre csak elmosolyodtam, majd egy mély levegőt vettem és a földre pillantottam. Ismét rám tört az izgalom, mert valahol éreztem, hogy hamarosan a színpadra szólítanak.
- Mi a baj? - emelte fel a fejem a vörös.
- Félek... - feleltem halkan. - Mi van, ha nem jutok be?
- Akkor kiderül, hogy a zsűri alkalmi süket, és a legjobbat nem hallotta meg - mosolygott Castiel. - Be fogsz jutni LiRo! Be kell, hogy juss, ha minket már kitoltál!
- Ó, te! - vágtam bordán.
Hát igen, ez Castiel. Még a legszebb jelenetet is eltudja rontani, egy bolond beszólással, de legalább boldoggá tesz és elfeledteti velem a gondjaimat.
- A bandákat kérjük a színpadra az eredményhirdetéshez! Ismétlem, a bandákat kérjük a színpadra az eredményhirdetéshez!
- Akkor én most meghalok... - nyögtem fel.
- Azt azért nem kéne. Tovább jutsz LiRo - szorította meg a kezem, majd elindult a nézőtér felé.
Én csak egy mély levegőt vettem, majd elkezdtem futni, hogy a Blue Lemonade-del együtt lépjek a színpadra. A lányok az ajtóban vártak rám, és mi hagytuk el utoljára a pihenőt. A sok bandatag már rég a kis színpadon tolongott, mi is épphogy felfértünk.
- Nem szeretnénk, hogy sokáig tolongjanak ott, ezért gyorsan bele is kezdenénk az eredményhirdetésbe - kezdte Spencer. - ABC sorrendbe fogunk haladni, amelyik banda nevét mondjuk, kérjük lépjen előrébb, majd amint megtudta az eredményt, menjen le, így jobban elférnek majd.
Egy mély levegőt vettem és bal kezemmel Mirsy, jobb kezemmel Ivelisse kezét szorongattam. Mind nagyon féltünk. Valahol örömmel töltött el, hogy anno a Blue Lemonade mögött döntöttünk, mert a B igen elől van, nem kellett sokat várnunk. Pedig akadt Z betűs név is az ötleteink között.
- Blue Lemonade!
Amint meghallottam a nevünket, óvatosan előrébb léptem, és továbbra sem engedtem el a lányok kezét. Féltem.
- Nos, a produkciótokra mind egyhangúan szavaztunk - kezdte a nő és hosszas szünetet tartott. - Mind úgy találtuk: tovább mehettek!
Sikoltottam örömömben, és fel is ugrottam. Annyira boldog voltam, hirtelen értelmes szó ki sem jött a számon. Csak biccentettem egyet, majd lerohantam a lányokkal együtt. Amikor az előtérbe értünk, akkor szorosan átöleltük egymást, és sírtunk, illetve nevettünk. Leírhatatlan a boldogság, amit éreztem. Fel sem tűnt, ahogy a zsűri tovább juttatta Deboráht és Joannáékat. Akkor már elkönyveltem Őket riválisoknak.
- Nagyon ügyesek voltatok! - ölelt át Agatha néni.
- Köszönöm... - szipogtam. - Annyira boldog vagyok!
- Az sejtettük - vigyorgott Ben bácsi.
- Mondtam én, hogy tovább juttok - jelent meg Castiel.
Erre nem mondtam semmit, csak odarohantam hozzá és szorosan átöleltem. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy Ő ott van. Castiel ott volt velem végig és szurkolt. Elfeledtette velem a problémáimat és megtudott nyugtatni. Jól esett, hogy átölelhetem, és az is, hogy visszaölel. Magamban imádkoztam  a sorsnak, hogy ez örökké így maradjon... s reméltem, az meghallgat.

Spencer's Pov

Az egyik sarokból figyeltem Liliant és a vörös hajút, ahogy átölelte. Persze, tini lány, de nem a pasikra kéne koncentrálnia. Talán előtörtek az apai ösztöneim, vagy nem tudom, de legszívesebben lecsaptam volna a vörös kölyköt. Irritált, örültem, hogy a selejtezőben kidobhattam, erre kiderült, hogy a lányom barátja. Nem akartam... Lilian tehetséges, egy jött-ment kölyök nem veheti el az eszét!

- Ne aggódj Lilian, hamarosan megismered aput... - motyogtam magam elé, majd elindultam a kocsim felé.
Meg kellett szereznem valahogy Lilian felügyeleti jogát. Elvégre, Ő az én lányom, vagy mi... A tehetségét ki kellett használnom, nem veszhetett kárba. Ha Ő velem van, a karrierem tovább ível felfelé, és akár még családdá is válhatunk. Csak a papírmunkát kell elintézni. Eme gondolatok keretében szálltam be a kocsiba, és hajtottam el.
Lilian egyszer az enyém lesz!

23 megjegyzés:

  1. Nagyon jo lett siess a folytival!!!!:D De az a hulye Spence mehet a francba, & beken hagyhatja oket egesz nyugodtan!!!!:@@@@ :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, amint lehet folytatom :) Spencer pedig nem megy még el...még nem ;)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jóó! <3 azért remélem nem fog semmi hülyeséget csinálni Spencer!:3 :) Sok sikert a Folytatáshoz! Várjuk:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ^.^ Spencerről annyit: félig-meddig negatív karakter lesz ;) igyekszem folytatni :)

      Törlés
  4. Úristen...
    Wáow milyen kis gonosz valahol ez a Spencer... Cast meg olyan kis cuki! :3 De én legalább egy csókot azért szivesen fogadtam volna. De így is nagyon tetszet! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát.... Spencer félig-meddig negatív karakter lesz, de ennél többet nem mondhatok. És a következő részben lesz csók, csak amnak nem hiszem, higy örülsz majd ;)
      Igyekszem folytatni :)

      Törlés
    2. Jézus...mi lesz még itt? XD
      De Spencer azért a végén jó lesz nem?

      Törlés
    3. Ó, az én történeteim a csavarokról híresek :3 Szóval nem egyszer lesz még az, hogy meglepődsz valamin :D
      És nem mondok semmit Spencerről :D Mert az a gond, hogy még én sem tudom teljesen mi lesz vele xD Folyamatosan formálódik a fejemben, már van 6 féle lezárása is a sztorinak, szóval még számomra is meglepetés lesz az amivel lezárom a történetet :D Persze, az még messze van ^^

      Törlés
  5. OMG!Ez de jó lett!!Egyébként csak szerintem elfogult egy kicsit Spancer?Azért remélem ha már elakarja vinni akkor nem csak azért,hogy továbbra is ő lehessen a nyagy Jani menedzser.Amint tudod folytasd! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Spencer munkamániás, ezért is lépett le anno, de ez majd kiderül, amikor LiRo megismeri. Egyébként Ő egy félig-meddig negatív karakter lesz ;)
      Ahogy tudom, folytatom :)

      Törlés
  6. Válaszok
    1. Igyekszem vele, lehet ma fent lesz, de lehet csak holnap. Nagyon elvagyok maradva :/

      Törlés
  7. Válaszok
    1. Elnézést a késésért, nem voltam blog közelben. Igyekszem, és szerintem még ezen a héten meglesz :)

      Törlés
  8. Hagyjátok vele! Mindenkinek van magán élete!!! Bár nem Örülök neki mert szeretem ezt blogot de ha elmarad elmarad majd hozza!!! És amúgy is...ha be szeretné fejezni a történetet úgy is szólni fog! Tehát....Várjuk az új részt!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy így kiállsz mellettem :) Sajnálom hogy ennyit késik a rész, de igyekszem még ezen a héten hozni :)

      Törlés
  9. Mikorjon mar folytii?? Hianyzik a blo😞

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy ennyit késik, de igyekszem még ezen a héten megírni ^^

      Törlés
  10. Nekem is hiányzik...😭😭😭😭

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, hogy ennyit késik a rész :( Ígérem, sietek vele :)

      Törlés