Az elkövetkező napok igazán megterhelőek voltak számomra, mert nem igazán tudtam aludni. Visszatérő álmom lett anyám halála és temetése. A legijesztőbb mindig a temetés volt, hisz álmomban ugyanúgy ez esős vasárnapi nap volt és mikor felkeltem, kivert a víz. Az első párnapban sírtam, de utána kezdtem hozzászokni. Nem igazán értettem miért álmodom folyton ugyanazt és bár izgatott, inkább nem foglalkoztam vele. Próbáltam koncentrálni a sulira, inkább tanulni, illetve segíteni a bál előkészületeiben, de az álmokkal nem tudtam megváltoztatni. Bár senkinek nem tűnt fel, hogy más lennék. Nem is bántam, nem hiányzott az életemből a magyarázkodás.
Mikor már csak egy hét volt a bálig egy új plakátot vettem észre a sok között. A plakát lényege az volt, hogy a bálon lesz egy bandák versenye is és erre bárki jelentkezhet.
- Szeretnél jelentkezni? - lépett mögém Mirsy.
- Tessék? - eszméltem fel.
- Szeretnél jelentkezni a bandák versenyére? - ismételte meg.
- Nem tudom...nem igazán. Meg igazság szerint bandám sincs. - indultam tovább.
- Jaj, most az a legkevesebb! Bandát simán szerezhetsz! Mondom, én bármikor becsatlakozom hozzád! - húzta ki magát.
- Ez kedves tőled Mirsy, de nem tudom még...alszok rá párat... - feleltem kis mosollyal.
- Az a pár, csak egy este lehet. Lilly-Rose holnapra le kell adni a jelentkezést. - vette fel az aggódó arcot.
- Akkor holnapra meggondolom. - sóhajtottam.
- Rendben... - sóhajtott Mirsy majd elindult a másik irányba.
- Mirsy...? - néztem utána.
- Nekem erre lesz órám...majd még találkozunk. - felelte és elindult a terme felé.
- Oké... - motyogtam, majd mentem tovább.
A terembe belépve már egyáltalán nem figyeltek rám. Max egy pillanatra, de már nem bámultak meg, vagyis sikeresen beilleszkedtem. A terembe beérve végignéztem mindenkin, de se Castiel, se Lysander nem volt bent. Bár már megszokhattam volna, az utóbbi időben mindig késtek kicsit. Mivel mást nem tehettem fogtam magam és leültem, majd a fejem a padra fektettem. Az ablakon kezdtem kifelé bámulni és néztem a madarakat míg el nem aludtam. Sajnos az álmom visszatért, megint anyám ágya mellett álltam és figyeltem ahogy az orvosok küzdenek az életéért, majd valaki felkap és kivisz onnan. Aztán már a temetőben álltam és figyeltem, ahogy édesanyám a koporsóban fekszik és a koporsót eresztik bele a gödörbe. Az eső szakadni kezdett és a szemeim kezdtek megtelni könnyekkel ahogy figyeltem anyám elföldelését.
- Lilly-Rose!
Felriadtam és körbenéztem. A tanár még nem volt bent, de Lysander és Castiel már igen és mindketten felettem álltak. Lysander volt aki felébresztett.
- Otthon kéne aludni, nem itt! - pimaszkodott Castiel.
- Csak elbóbiskoltam, ez nem jelenti, hogy otthon nem alszok. - dörzsöltem meg a szemeim és csak ekkor tűnt fel, hogy könnyeznek.
- Te sírsz? Minden rendben? - guggolt le Lysander hozzám.
- Dehogy sírok! - védekeztem. - Csak ahogy hirtelen kinyitottam a szemem a fény nem tett jót. - hazudtam és letöröltem a könnyeim.
- Hát rendben... - állt fel Lysander, nem úgy tűnt mintha hitt volna nekem.
- Merre voltatok egyébként. - álltam fel, hogy úgy tudjam nézni a fiúkat.
- Gyakoroltunk. - felelte a fehér hajú.
- Gyakorolni? Mire? - húztam össze a szemöldököm.
- A bandák versenyére. - vont vállat Castiel. - De igazából nincs miért gyakorolni, senki nem mer ellenünk kiállni, úgysem fog legyőzni minket senki.
- Már miért ne mernének kiállni ellenetek? - pillantottam a vörösre.
- Három éve nem állt ki még ellenünk senki. Idén sem lesz másként. - magyarázta Lysander.
- Nem is lenne esélyük. - nevetett Castiel gúnyosan.
- De miért, mit kap a győztes? - vontam fel a szemöldököm.
- A félévre egy jeggyel jobb osztályzatokat. - válaszolt a vörös.
- Illetve valami meglepetés ajándékot. Minden évben mást. Tavaly például egy napra tanulmányi kirándulásra vittek minket egy Zenetörténelmi Múzeumba, azelőtt pedig hangszervásárlásra kaptunk utalványt. - vette át a szót Lys.
- De majd elmeséljük milyen volt. - borzolta össze a hajam Castiel.
Ekkor bejött a tanár és nem válaszolhattam. Gyorsan a helyemre ültem és egész órán gondolkodtam. Az óra a szokásosnál lassabban telt és én már majdnem elaludtam, ám ekkor megszólalt a mentő csengő. Azonnal felkaptam a táskám és a könyveim is beledobáltam, majd rohantam a folyosóra. Mirsy épp a szekrényénél állt és én nem is vesztegettem az időm, odarohantam és megfogtam a vállait.
- Mirsy! - fordítottam magam felé.
- Lilly-Rose? - nézett rám halálra várt fejjel.
- Megyünk a bandák versenyére! - néztem mélyen a fekete szemeibe.
- Tényleg? - derült fel azonnal az arca.
- Igen... - bólintottam komoly fejjel.
- Jesszusom, nem is sejted mennyit vártam erre! - ugrált örömében. - Nagyszünetben beszéljünk meg mindent!
- Rendben. - bólintottam mosolyogva.
Ezután mint ha mi sem történt volna mentünk a dolgunkra. Egész nap fura voltam, legalábbis Castiel nem egyszer jegyezte meg, de nem tudtam vele foglalkozni. Amint pedig eljött a nagyszünet rohantam az udvarra ahol Mirsy egy padon ült Ivelisse-el, Yasminnal és Jennalievel. Lassan odamentem hozzájuk mire mind felálltak.
- Ők is jönnek. - mutatott Mirsy a többiekre.
- Rendben. Minél többen vagyunk, annál jobb! - bólogattam. - És ki mit tud? - néztem körbe.
- Én gitározok. - lépett előre Ivelisse. - Akusztikus gitáron játszottam a legtöbbet, de tudok a többin is, csak gyakorolnom kell.
- Én játszom az összes fúvós hangszeren. - szólalt meg mély hangján Jennalie. - Mondasz egyet és azzal begyakorlom a szöveget. Illetve egy kicsit énekelni is tudok, de azt nem vállalom.
- Én DJ-ként állom meg a legjobban a helyem, de egy picit dobolni is tudok hála öcsémnek. - mosolygott Yasmin.
- Én pedig tudok szintetizátoron játszani. - vigyorgott Mirsy.
- Egész jó. - mosolyogtam. - Én pedig gitározok és énekelek.
- Ezek szerint megvan a banda? - nézett rám kíváncsian Ivelisse.
- Meg ám! És amint lehet kezdhetjük a próbát. Ne hagyjuk, hogy minden évben a fiúk nyerjenek!
- Rendben! - kiáltottak egyszerre.
Mosolyogtam. Ez a banda gyorsabban összejött, mint gondoltam. Délután mind összegyűltünk a közeli kávéházban, hogy megbeszéljük a csapat nevét és még néhány fontosabb dolgot. Igazság szerint elég nehéz volt közös nevezőre térni, hisz mindenkinek más volt az ízlése. Ivelisseről kiderült, hogy vele a legnehezebb megegyezni. Ha mindenkinek tetszett a név, csak neki nem, akkor nem lehettünk azok. Volt több ötletünk, de csak nem akartunk megegyezni. Végül a csapat neve "Blue Lemonade" lett, amit Mirsy csak úgy benyögött miután kért egy limonádét amit kék pohárban kapott ki. Jobb ötlet híján megegyeztünk ebben. Ezek után én felajánlottam a próbát, de a lányok még nem mentek bele. Előbb minden áron ruhákat akartak szerezni. Be is mentünk a plázába ahol rögtön valami lányos boltba szaladtak be. Én csak a szemem forgattam rajtuk. Főleg amikor szivárványszínű és már ruhákban jelentek meg. Nem igazán értettek a Rock-hoz.
- Rendben lányok, akkor most én jövök! - azzal mindent visszapakoltam amit elvettek és elindultam a szemben lévő rocker boltba.
A lányoknak szeme és szája is tátva maradt, nem hiszem, hogy voltak valaha egy ilyen helyen.
- Rendben. És most segítek kiválasztani a ruhákat! - mondtam, majd választ sem várva elindultam a sorok közt.
Mindenkinek megmutattam mi állna jól, de hogy pontosan mit válasszanak azt rájuk bíztam. Elég sokat kellett várni, de végül mindenki megtalálta a neki megfelelő ruhát. Ám a próbára így már nem maradt idő, így a másnap délutánban egyeztünk meg.
Másnap reggel én és Ivelisse leadtuk a jelentkezést a bandák versenyére. Persze senki nem tudta ki az a Blue Lemonade, de nem is bántam.
- Ez nem igaz!
Gyorsan feleszméltem a gondolataimból és Castielre pillantottam. Éppen Lysanderrel veszekedett.
- Mi történt? - mentem oda hozzájuk.
- Semmi... - kezdte Lysander.
- Valami hülye banda benevezett a versenyre és emiatt többet kell gyakorolnunk Nathaniel szerint. - morgott Castiel.
- Miből gondolod, hogy hülye banda? - kérdeztem gúnyosan. - Még sosem hallottad őket.
- Már a nevük is hatalmas baromság, nem is vagyok kíváncsi a dalaikra...
- Ne ítélj előre, lehet nem lesznek olyan rosszak. - próbáltam jobb belátásra téríteni.
- Igaz is, lehet csak szimplán rémesek lesznek. - vont vállat a vörös.
Hát erre picit pipa lettem. Tudtam, hogy meg kell mutatnom Castielnek, milyen jók is vagyunk. Így hát délután mindenki át is jött hozzám és hozott valami kisebb hangszert.
- Milyen dalt kéne megtanulnunk? - biccentette oldalra a fejét Mirsy.
- Hát...annak idején írtam egy dalt barátnőmmel. Mi lenne, ha azt énekelnénk? - ajánlottam.
- Attól függ! - szólt közbe Yasmin. - Milyen a dal? Miről szól?
- Rock és... - kezdtem.
- Rock? De az olyan durva zene... - szólt közbe Ivelisse.
Erre sóhajtottam egyet, de beadtam a derekam.
- Rendben, akkor mondj újat Ivelisse. - fontam keresztbe a kezeim.
- Hát én valami kicsit klasszikusabbra gondoltam...
- De akkor én nem tudok szerepelni. - ugrott fel Yasmin. - Én csak dobolni tudok, vagy a DJ pult mögött keverni az alapot, de lassú zenéknél nem megy.
- Akkor ez is kiesett. - igazítottam meg a hajam. - Más ötlet?
- Lehetne valami népibb zene és táncolhatnánk is rá. - mosolygott Mirsy.
- Rendben, de arra néhány hangszer megint nem jó. - dőltem a falnak.
- És mi lenne, ha kicsit visszamennénk a múltba? Akkor is voltak jó zenék. - pillantott fel Jennalie.
- De ti ennyire nem akartok engem a bandában? - fogta a fejét Yasmin. - A DJ pult és a dob sehol sem használható!
- Akkor tanulj meg még egy plusz hangszeren is játszani és ne nyafogj. - vetette oda gorombán Jennalie.
- Pár nap alatt nem fogok tökéletesen megtanulni játszani! - morgott Yasmin.
- Nem is a múltbeli dalokkal fogunk nyerni, hanem valami újjal... - szólt közbe Ivelisse.
- Héj! A viktoriánus dalok igenis jók voltak! - nézett rá gyilkos tekintettel Jennalie.
Nem akartam, hogy itt és ezen vesszenek össze, szóval feljebb emeltem a hangom.
- Elég! - kiáltottam mire mindnyájan csöndben lettek. - Ebből nem lesz így semmi! Nekem aztán mindegy mit játszunk, csak akkor úgy írjátok meg a dalt! Én elsősorban a rockhoz értek, erre legyetek tekintettel, tehát sok mindenben nem tudok segíteni...
Erre mind felsóhajtottak és belátták igazam van. És jobban át is gondolták, a ruháik nem igazán illettek volna egy viktoriánus népdalhoz.
- Lilly-Rose, azt mondtad sok dalt írtál már. - szólalt meg félénken Mirsy. - Mi lenne ha a Rocknál maradnánk? Akkor dalunk már lenne, csak be kéne gyakorolni.
Ekkor meglepetten láttam, hogy ezt mindenki jóvá hagyja. Sosem hittem volna, hogy ennyire nagy haszna lesz a dalaimnak.
- Hát rendben. - bólintottam, majd a szekrényemhez mentem és kivettem belőle egy jegyzetfüzetet. - Válasszátok ki ami nektek tetszik.
- Azt fogjuk énekelni ezek szerint ami nekünk a legjobban tetszik? - lepődött meg Mirsy.
- Igen. Ha már egy banda vagyunk nem akarok olyat énekelni, ami csak nekem tetszik. Döntsetek együtt, én mindegyiket szeretem.
Erre mind a négyen elmosolyodtak és neki is láttak a válogatásnak. Nagyjából félóra múlva ki is választották az egyik legrégibb dalom, de hát ha nekik az tetszett. S miután ez megvolt neki is kezdtünk a gyakorlásnak...sok munka várt még ránk, de egy cél hajtott minket: Meg kell mutatni a sulinak, hogy a Blue Lemonade mindenkit letud verni...főleg Castieléket.
Tényleg, vajon ők milyenek lesznek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése